A pápa és a tangó

Különösnek tűnhet, de fontosnak éreztük, hogy a ma, Húsvét hétfőn eltávozott Ferenc pápáról, Jorge Mario Bergoglióról megemlékezzünk.

Talán van, aki tudja, hogy a jezsuita rendbe való belépéséig – 22 évesen tett így, 1958-ban – nemcsak kedvelője, hanem gyakorlója is volt az argentin tangónak. Sosem titkolta, ahogy azt sem, hogy a ritmikus tangókat szerette, imádta a milongát, és a méltán híres Juan D’Arienzo és orkesztrája volt az egyik nagy kedvence.

(Itt ő maga mondja ezt: https://youtu.be/9AXdJHd1IeE)

Mindez kedves és különleges, mégis amiért nekünk – az argentin tangót életstílus szerűen élőknek – igazán fontos, hogy világszerte hallható volt tőle, magától a pápától, hogy a tangó, és így a tánc is: valódi érték. Hogy több, mint szórakozás, és több, mint bármiféle vágyak megtestesülése a mozgásban. A tangó – ha hagyjuk – kapcsolat, tükör, út.

„A tangó lehet drámai, de sohasem pesszimista, mert miközben gyötrelmet és szenvedélyt tükröz, egyszerre idéz nosztalgiát és reményt. Gerinc, erő, jellem – egy érzelmes, zsigeri párbeszéd, amely messziről, ősi gyökerekből fakad, és éppúgy magában foglalja a vezetést, mint a vezetettséget, a gyöngédséget és a felelősséget a másik iránt. Megírták: „Múltat ad azoknak, akiknek nincs, és jövőt azoknak, akik nem remélnek.” Egy jó tangó még a csendet is táncra tudja perdíteni.”

(Ferenc pápa, Remény: Az önéletrajz (2025), 8. fejezet)

Az, akit akár csak egyszer is megérintett a tangó belső megtapasztalása – túl a lépéseken –, tudja, hogy egy végtelen belső dialógus veszi kezdetét. Egy olyan folyamat, ami belső világunkban és a külvilág felé mutatott képünkben is lassan, de biztosan az önazonosság felé terel. Már-már vallásos, transzcendens élmény: kapcsolódás az istenihez, önmagunkhoz és egymáshoz.

És ahogy Ferenc pápa is tette, úgy hisszük mi is, hogy az alázat és a szolgálat nem gyengeség, hanem tartás. Ahogyan ő az emberekhez fordult – figyelmesen, nyitottan, jelenléttel –, úgy kapcsolódunk mi is egymáshoz a táncban. Itt sincs dominancia, csak egymásra hangolódás és támogatás.

Egyszerűsége és hitelessége tette őt igazán különlegessé. Ahogyan kerülte a külsőségeket, úgy válik a tangó is igazán őszintévé, amikor már nem a díszítések, hanem a jelenlét és a belső tartalom vezet.

Ő olyan vezető volt, aki híd tudott lenni emberek, kultúrák, hitrendszerek között. És ez a híd a tangóban is él – a testek mozdulatain túl a lelkek szavak nélküli dialógusában, ahol mindenki otthonra találhat.

Hálásak vagyunk Ferenc pápának, hogy egész életével képviselte azokat az értékeket, amelyeket mi is nap mint nap megélünk és tanítunk a táncban: az egymás iránti felelősséget, a kommunikáció erejét, a belső tartást és a kapcsolódás tisztaságát.

Köszönjük, hogy ezeket hirdette – nemcsak szavaival, de csendjével is.

Nyugodjék békében, Ferenc pápa!