Buenos Aires

Ez a város tele van fülledtséggel, harapható levegővel. A fák közül kandikáló sugarak is máshogy érik az arcodat és a bőrödön érzed a soha meg nem szűnő fuvallatocskák simogatását. Mintha mindig veled lenne valaki, mintha soha nem lennél egyedül. Mintha minden fal, minden szín, minden park és minden pillanat egy emléket idézne. Emlékeket, amiket nem is tudod, hogy megéltél. Érzéseket, amiket nem is tudod, hogy már éreztél. Minden meg van töltve. Mindennek szelleme van, tudata, teljesen értelem nélkül.

Ahol lehet étteremben enni még éjfélkor, minden sarkon van egy kiosco, alig találsz szemetest az utcán, tudod, hogy egy szempillantás alatt megváltozhat a táj, és ahol egész éjjel ki van világítva az Obelisco.

Értelemmel felfoghatatlan, csak megérinti egy részed, ami valahol benned van...

A kavargó hangok, a Corrientes zsúfolt utcájának atmoszférája, a San Telmo-i természetes eklektika, az utcai árusok és zenészek, a kígyózó sorok és az emberek kiszámíthatatlan andalgása.

Felülni egy buszra, ami teljesen máshova visz. Amivel újra elkésel. Elkésel? Hah.

A város ritmusa ez. A tangó.